A Gyulai Téglagyári Kisvasútról

A gyulai téglagyártás igen régi és dicső múltra tekint vissza. Közép Európa egyetlen megmaradt téglavárát ,mely idén ünnepli 600 éves születésnapját a Fehér-Körös mocsarába építették a folyón Erdélyből leúsztatott tölgy cölöpökre. Az időtállóságáról bárki meggyőződhet, ha idelátogat.

Jómagam az első kisvasúttal kapcsolatos anyagot gróf Almássy Dénes paradicsommajori téglaégetőjével kapcsolatban találtam, ide már 1898-ban iparvágány vezetett a 600 mm nyomtávolságú iparvasútból, de az égetőben 400 mm nyomtávolságú lóvasút is működött.

A Gyulai Téglagyári Szövetkezet (téglabillog {Gy.T.Sz:}) kisvasútjának közigazgatási bejárását 1910.VI.11.-én tartották meg. A kisvasút anyagait szállító és az  építő cég a Magyar-Belga Fémipargyár Rt. volt. A kisvasút első szakasza 1910.XI.4.-re készült el.

A pálya nyomtávolsága 500 mm lett, az alépítmény koronaszélessége 1.8 m. A beépített acélsínek súlya 7 kg/fm, a sínszálak hossza 6 m. A szilárd ütközéssel szegelt pályát 11 db talpfa támasztja alá 60 cm aljközzel. A legkisebb ívsugár 7.5 m, a legnagyobb emelkedés/esés 2.4 ezrelék. Az ágyazat kétrétegű, az alsó 10 cm réteg téglatörmelék, míg a felső 10 cm réteg szénsalak: egy téglagyárban mindkettő akad bőven! Az ágyazat szélessége a talpfák felső élénél 140 cm. A tervezett 800 vfm fővonalból első lépcsőben 400 méter épült meg, ehhez 3 db váltó és 6 db fordítókorong csatlakozott, valamint 300 vfm repvágány. A kisvasút az 1+79 szelvényponton mérve 45 fokos szög alatt keresztezte a Gyula-Kígyós törvényhatósági utat. Itt a vágány védősínekkel lett ellátva és 4 db „Vigyázz ha jön a vonat” tábla lett elhelyezve. A forgalom felvételéhez 7 db kocsi lett beszerezve.

Az elkészült szakasz műtanrendőri bejárását 1911.II.22.-én 9:00 órai kezdettel tartották meg.

Nem sokat változott 1915-ig a kisvasút, mindössze a fővonal nőtt 675 vfm hosszúságúra.

A háború után az ötvenes évek elején dolgozott a gyárban Nagy Lajos, gyulai lakos, tőle tudhatjuk meg, hogy: „Az egy rettenetes időszak volt. Én gyerekfejjel az egyetlen megmaradt lovat vezettem, kilenc teli, tizennégy üres csillét húzott el, nagyon erős állat volt. A Sztahanovista mozgalom miatt hajnali négytől már róttuk a síneket sötétedésig, sokszor sírva kellett könyörögnöm, hogy álljunk már meg, mert én is a ló is összeesünk a szomjúságtól. Nagyon örültem, mikor mozdonyok kerültek hozzánk, velük együtt a csilléket is kicserélték.”

Ismerjük a téglagyári vasút rovancsát a fejlesztések utáni időből:

1958.X.24.         3 sz. Gyulai Téglagyár

Jelentés az Építésügyi Minisztériumnak

-          500 mm nyomtávolság

-          7.5 kg/fm acélsinek

-          3780 vfm pálya

-          43 000 tonna éves teljesítmény

-          6 db 1.5 t önsúlyú motoros vontató

-          35 db 0.5 m3, 6 q raksúlyú billenő csille

-          36 db 4 q raksúlyú téglahordó kocsi

A hatvanas években egy új agyaggödör megnyitásakor Árpád kori temetkezési helyre bukkantak, a sírokat régészek tárták fel, a leleteket elszállították.

A téglagyár és a kisvasút valamikor a hetvenes évek második felében szünhetett meg. Előtte még Bogár Béci, gyulai hajléktalan is dolgozott a kisvasúton, most őt idézem:

„…a téglagyárban én is dolgoztam ilyen csillékkel. Volt egy, amelyiknek csapágytörése volt kerékhibával. Olyan kanyar nem volt, hogy ki ne siklott volna. Mondtam mindig a TMK-nak, csinálják meg, mert nem lesz jó vége a dolognak. Semmi. Utoljára már a vonatok végére volt akasztva, hogyha kiesik, ne rántsa el a többi kocsit. Egyszer kint a régi gödröknél fogyott el a türelmem. Volt egy vakvágány a tóba, kanyarba ment a vonat, a mozdonyról emiatt, meg a nád miatt nem láttak, leakasztottam a kocsit: na most megdöglessz te szemét! Beletoltam én úgy a vízbe, csak a levegőbe repült vagy két métert, volt három perc is mire leért a fenékre, leg’ább is annyit bugyborékolt. De én olyan jót nevettem! Idővel persze keresni kezdték, én meg megmondtam, hol van, csak azt felejtettem el, hogy én segítettem oda… Nnnnna, volt ott a kiszedésnél búvár, daru, zenekar. Megint csak jót nevettem, a TMK-sokat meg letolta a főnök, hiszen a javítás tizedannyiba került volna, mint a kiszedés.”

A gyár 1972-ben még működött.

A néhai téglagyár főépületei még állnak, takarmányszárító lett belőlük. A bányagödrök most horgásztavakként működnek. A kisvasútból csak két betonalj menekült meg, ezekből egyet tavaly be is építettem Múzeumvasutamba.

Sajnos értékelhető vágányábra, ill. fotográfia ezidáig nem került elő.

Forrás: Békés Megyei Levéltár, Kis Ferenc és Marton Zsolt urak